A vállalatok munkajogi szakértőiből tizenöt évvel ezelőtt HR menedzserek vagy igazgatók lettek, meglévő tudásuk mellé pszichológia fogalmakra tettek szert. Továbbra is foglalkoznak olyasmivel, mint a munkaviszony megszüntetése vagy a GYES-es kismamák visszatérése, de nem csak azzal. Valaki iskolában, valaki az internetről, de sokan munkaközben tanulták a pszichológia fogalmait. Ma egy HR vezetőtől, képzési specialistától, vagy kompenzáció specialistától elvárják, hogy otthonosan mozogjon a teljesítményértékelés, a fejvadászat, a csoportdinamika, a karriermenedzsment fogalomvilágában, és ismerje a „Flow” csínját-bínját is. Ez nagyjából meg is van. Azt is elvárják, hogy helyre tudja tenni a különböző „üzleti stratégiai iskolák” fogalmait, de ez már nagyjából sincs rendben.

A kilencvenes években sok vállalatvezető úgy gondolta, hogy könnyebb megalkotni a stratégiát, mint megvalósítani. Ma már sokan másként gondolkodnak. A legtöbb vállalatban a HR vezetők részt vesznek a stratégiai döntések előkészítésében, így lassacskán a vállalatvezető stratégiai partnereivé válnak. A stratégiai partner nem azonos a népmesék vitézeivel, akiknek megmondják az elérendő egyetlen célt és az odavezető utat. A stratégiai partner sokkal inkább hasonlít a drámák hőséhez. A drámai hős lényege az, hogy kilép a célorientált gondolkodási keretből, és állandóan vajúdik, hogy melyik úton menjen.  A hős típusú stratégiai partner egy homályos elképzelés megvalósításáért harcol. Továbbra is kellenek a cél felé igyekvő vitéz típusú HR vezetők és specialistáik, de kell a hős típusú stratégiai HR-partner is, aki ki mer lépni a sokak által elfogadott gondolkodási keretből. A stratégiai partner kevesebb a barátnál, de több a munkatársnál.