az elképzelés bedobása

Abban a közösségben, ahol a piaci normák uralkodnak, evidenciává vált, hogy senki sem pótolhatatlan. Ahol a társadalmi normák uralkodnak, ott pótolhatatlanok is vannak.

a HR-partner dilemmája: pótolható vs. pótolhatatlan

A szakmák fortélyainak átadására kitalált mester-inas modell a céhek megjelenésétől működik, és ennek rehabilitációjára egyre nagyobb szükség van. Nincsen inas mester nélkül. Fordítva nem igaz. Vannak mesterek inasok nélkül. Nincsen műhely mester nélkül. Fordítva ez sem igaz, hiszen lehet mester műhely nélkül. A mester műhelyében a társadalmi normák uralkodnak.

A piaci és a társadalmi normák zűrzavarát Ariely a következő történettel illusztrálja. Az anyós töltött pulykával és szépen megterített asztallal várja lányát, vejét, unokáit.  Ahelyett, hogy veje megdicsérné a főztjét, megkérdezi: „Mama, mennyivel tartozom - 300 dollár elég lesz?”. Nehéz elfogadni, hogy a köszönet vagy az odafigyelés nem helyettesíthető valamekkora összeggel. „A piaci normák nem mindig a bajok forrásai. Azok valójában magukba foglalják az önbizalmat, az ötletgazdagságot, a leleményességet, de viszont magától értetődőnek tekintik, hogy csak pénzért kaphatsz valamit.” (Ariely: “Predictably Irrational”).

A profi HR-partner bedobja az elképzelést a mester pótolhatatlanságáról. A hangsúly a pótolhatatlan mesterek és a pótolható szakik arányának megtalálásán van. Az sem baj, ha a profi HR-partner azon is gondolkodik, vajon a mester a kapun belül vagy kívül legyen.